|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.09. 14:57 - |
 |
[21-2] [1-1]
A taps meglepett, de kicsit zavarba is hozott. -Köszönöm szépen. -Mondtam, kissé elpirulva. Már csak a meghajlás hiányzott a dologból, de nem, nem pótoltam be a dolgot. Na, igen. Nem csak közönség elött játszottam rég, tapsot is elég régen kaptam már. Nem is tudtam volna megmondani mikor. Egy halk sóhaj szakadt fel bbelőllem, majd eltűnődve néztem magam elé. -Rendben, akkor elpakolok, és mehetünk is. -Mondtam, és neki is álltam. -Két perc, és itt vagyok. Kaptam fel a tokot, majd a kilincsen megállt a kezem. -Hárfázni? Tényleg? Én is tudok. Édesanyámtól tanultam még. -Mondtam, majd lassan kinyitottam az ajtót, és sietve visszavittem a fuvolát a szobába. Arion is velem tartott, majd ahogy elintéztünk mindent, elindultunk visszafelé. -Itt is vagyunk. -Léptem be a társalgóba, nyomomban a farkassal. Várakozón Néztem Adelicere, várva, hogy ők kész vannak e. Örültem, hogy végre segíthetek valamiben. Arion az ajtóban állt, nem akart már bejjebb jönni, hisz valószínű mindjárt indulunk. -Amúgy... -Kezdtem bele elgondolkozva. -Maire játszik hegedűn, meg én csellón is. Ha érdekel titeket, egyszer megpróbálhatnám rávenni, hogy játszunk valamit együtt. -Vetettem fel az ötletet. Úgy gondoltam, mindenkinek jót tenne, egy kis közös zenés éneklős program. Meg amúgy is. Biztos vidáman telne az a pár óra, na, meg a zene oldja a feszültséget, ami mostanában sosem árt. |
Amint abbahagyta Mea a fuvolázást kinyitottam a szememet, elmosolyodtam és elkezdtem tapsolni,majd egyszerre megszólaltam Forest-el:
- Csodás volt. - abbahagytam a tapsolást,majd a kérdéseire válaszoltam.
- Hát énekelni és hárfázni tudok. Nálunk régebben hagyomány volt, hogy a lányok megtanultak énekelni és hárfázni, a fiúk pedig megtanultak fuvolázni és gitározni. - mosolyogtam viszonylag halványan.
- Majd megyünk amikor kedvetek támad. Legjobb lenne pár perc múlva,mivel elég sötét van már és őzet kéne fognunk vagy valami nagyot,mert már sokan vagyunk... - mondtam,majd elgondolkoztam. Tényleg sokan vagyunk már... erre a gondolatra elmosolyodtam. Nem hiába alapitottam ezt a helyet,ahogy látom. |
Most döbbentem rá igazán, milyen nagyon hiányzott ez az egész. Hogy valaki hallgassa, ahogy játszom, és hogy én is élvezzem a dolgot. Hisz miért ne élveztem volna? Mióta az eszemet tudtam, része volt az életemnek, és azóta imádtam is. A dallam a végére kicsit begyorsult, és felélénkített, jól esett játszani kicsit. Miután befejeztem csendben vártam, mi lesz a véleményük. Majd miután feltehetőleg valameikőjük megtörte a csendet én is megszólaltam. -Te tudsz játszani valamilyen hangszeren? -Kérdeztem érdeklődve Adelicetől. Lehetségesnek tartottam, bár az is lehetett, hogy csak szereti a zenét. -Mikor akartok indulni? -Tettem hozzá még egy kérdést, mivel elötte szerettem volna felvinni a hangszert a szobámba, bár nem siettem sehova, egyszerűen csak jó lett volna tudni. Én is leültem egy fotelra, majd csendben maradtam. Arcomon halvány mosollyal néztem végig Arionon, a baglyon, és Adeliceen. Egész kis közönségem volt. Állapítottam meg magamban, bár azthiszem, ha ennél többen vannak, az már idegesített volna. Igaz ezt sem terveztem, de végülis egész jól sült el. A bizsgákon is három, vagy négy ember volt bent általában a zeneiskolában. És azok is jól sültek el legtöbbször. Ühh, de régi emléknek tűnik. Egymást követték agyamban az egész kiskoritól, az utolsó koncerteki, vizsgák emlékképei, csellón, és fuvolán is. Pár énekes, vagy hárfás kép is beugrott. Hárfa... Otthon játszottam rajta utoljára. Vajon mi lett a hárfával? Ahoz túl nagy volt, hogy magunkal hozzuk, mikor menekülni kellett. Biztos bele kéne rázódnom a gyakorlatba, ha lenne rá alkalmam. Énekelni is rég énekeltem. Arról egy családi emlék volt a legutolsó, mikor közösen éneklünk, apám kísért minket. Sikerült eléggé elmerülnöm a gondolataimban, és azon voltam, hogy visszarángassam magam belőllük, mivel tudtam, ha nem teszem, elöbb vagy utóbb kiborulok. Az pedig nem lett volna szerencsés, legalábbis nem most. Így stormot kezdtem el nézni, de ez nem vezetett sok eredményre így az ablakon bámultam kifelé. Az idő nem tűnt rossznak, bár a nap sem sütött, mivel már este felé volt. Tényleg Maire hol lehet? Na, erről fogalmam sem volt, így kicsit aggódni is kezdtem, bár nem mutattam. Mea, szedd össze magad, egyre rosszabb dolgokon töröd a fejed! Próbáltam lelket önteni magamba, egyenlőre kevés sikerrel. |
- Rendben, örömmel halljuk,hogy szivesen jöttök majd vadászni. - ezzel a mondattal el is halkultam, leültem Forest mellé és lehunytam a szememet. Igy hallgattam a fuvolaszót. Ez a dallam még szebb volt mint az előző. Sokkal vidámabb és életteltelibbnek hallatszott. Élmény volt hallani. Az egéssz testemet nyugalom árszatotta el és teljesen elzártam magamtól a külvilágot, csupán annyit éreztem a külvilágból, hogy Forest farktollai csikizik a nyakamat.. |
-Akkor jó, direkt olyan helyet akartam találni, ahol nem zavarok senkit. -Mondtam, megnyugodva, mikor bebizonyosodott, hogy nem voltam hangos. -Hm. De szívesen megyünk ha gondolod. -Mondtam, kicsit meglepve. Nem volt különös kérés, csak éppen nem számítottam rá. Arionra néztem, akinek szintén tetszett az ötlet, már azért is, mert kimozdulhattunk. És akkor nyugottabb is voltam, ha többen mentünk. Na, jó, a kettő nem számított soknak, de akkor is több, mintha egyedül mentem volna, helyesebben Arionnal. --Oh, örülök ha tetszett. -Mondtam mosolyogva. -Valóban. Egy ír népdal volt. Nállunk is sokat lehetett hallani otthon. -Mondtam eltűnődve, majd pár percig csendben voltam. Ezalatt sikerült kitalálnom mi is legyen a következő. Ez egy árnyalattal gyorsabb volt, de nem mondanám gyorsnak. Ezt a dalt is nagyon szerettem és fejből tudtam, mint az előzőt. Mint mindig, most is megszűnt a külvilág, ismét csak a zenére koncentráltam.
Arion:
Örültem a meghívásnak, bár voltak aggájaim, de ezeket csökkentett, hogy nem leszünk egyedül. Miután hallottam, hogy mások tetszését is elnyerte Mea játéka büszkén néztén elmosolyodtam, majd vártam, hogy mit választ a művek közűl. Amit végül választott még én sem hallottam, így kíváncsian figyeltem. Meg kell hagyni szép volt ez a dal is. |
Mosolyogva figyeltem a lány mozdulatait és amit beszél.
- Nem, egyáltalán nem volt hangos... De azt szeretném kérdezni, hogy kicsit később nem szeretnél-e csatlakozni Foresthez és hozzám? Vadászni megyünk, persze csak később ahogy már mondtam... - mosolyogtam halványan. - De addig kérlek játsz még egy kicsit, annyira megnyugtató volt. És emlékeztetett a hazámra, ahol szinte ugyanez a dallam hallattszott éjjel-nappal a fiatalok fuvoláiból. - nyeltem egyet, mivel fájt visszagondolni azokra a szép időkre... |
Ahogy folytattam a dallamot, egyszercsak kopogásra lettem figyelmes. Egyik kezemben a hangszerrel arra felé pillantottam. -Szia. -Mondtam Adelicenek, amikor megpillantottam hogy ő az. -Köszönöm szépen, jó régóta tanulom az biztos. -Mosolyogtam, a szavait hallva. Igazán jól estek de tényleg. -Gyere csak, nem, nem zavartok.. -Hívtam be őket. Nem nagyon terveztem magamnak közönséget, de örültem neki, hogy tetszik neki amit itt az elöbb hoztam össze. Az eleinte levő félelmem mostanra a minimálisra csökkent a lánnyal szemben, elöttem már bizonyította, milyen is valójában. Szerettem vele beszélgetni, így most sem bántam, hogy társaságom akad, akkor sem, ha az elöbbi elfoglaltságomat kicsit be is kellett, hogy rekeszem. Ehhez már hozzászoktam otthon. Jesszus. Otthon... De rég volt már, hogy valaki mindig benyitott, valami kis indokkal, ami miatt zargathatott. Egy idő után már a türelmem határát súrolták, néha ki is akasztottak. Ha tudtam volna, hogy milyen kevés idejük van rá. Megráztam a fejem, és egy bosszús sóhaj szakadt fel belőllem. Az emlékek, már azalatt is végig a fejemben voltak, amíg játszottam, de most, hogy nem koncentráltam másra, méginkább előjöttek. Igyekeztem nem figyelni rájuk, így inkább ismét Adelicere emeltem a tekintetem. -Ugye nem volt túl hangos? -Kérdeztem, és reméltem, nem zavartam a zenével senkit. Mondjuk nem úgy nézett ki, mint aki azért jött be, mert idegesítette volna, hogy nekiálltam fuvolázni, de azért gondoltam rákérdezek, jobb volt biztosra menni.
Arion:
Mindig megnyutatott, ha Meát hallottam játszani, ez most sem volt másképp. Az ajtónyitódásra felkaptam a fejem, majd megláttam, kik érkeztek. Adelice-t és a baglyát rögtön felismertem. Én is köszöntem nekik, majd csendben figyeltam tovább az események alakulását. Nem lepődtem meg azon, hogy Mea rábólintott a maradásukra, gondoltam, hogy ez lesz, ilyen természet volt, ugyan engem sem zavartak. A baglyot lestem, aki hamarabb berepült, mint ahogy társa belépett volna. Követtem pillantásommal, ahogy elhelyezkedik, de én nem mentem oda hozzá, lusta voltam. Meg amúgy is. Innen mindenkit szemmel tudtam tartani, és így éreztem magunkat biztonságban. |
Éppen vadászni indultam, mikor meghallottam egy csodás dallamot. Letettem az ijjamat és a nyilakat és elindultam a hang irányába. A társalgóból jött. Forest a vállamra szállt és ő is jól hallotta a csodás fuvolaszót. Olyan volt, mintha egy madár énekelne, sőtt nagyon hasonlitott az én bolygómmon lévő dallamra is,amire énekelni szoktunk. Halkan kinyitottam a társalgóba vezető ajtót,bekukucskáltam és láttam,hogy az új jövevényünk az, Mea. Kopogtam párat az ajtón aztán beléptem.
- Szia, csodás a fuvola hangja..- jegyeztem meg. - Nem zavarok? - kérdeztem mosolyogva. Forestet nem is érdekelte ez a zavarok,nem zavarok duma ő csak berepült és leült a kanapé támlájára. |
Kezdtem lassan belerázódni az itteni menetrendbe, és kezdtem megszeretni is. Storm is jól érezte magát, és ez sem volt elhanyagolható tény. Igyekeztem minél több időt tölteni nővéremmel, ami sokat dobott a hangulatomon is. A legtöbben valamit ügyködtek, de hiába kérdeztem, nekem nem akadt semmi teendő, de mindenkinek a lelkére kötöttem, ha segítség kell, csak szóljanak. Reméltem úgy is lesz. Miután kicsit agyaltam, mit csinálhatnék, megfogtam a fuvolám, és elindultam, hogy egy nyugott helyet keressek, ahol senkit nem zavarok. A legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, hogy a szobában maradok, de mellettünk ha jól voltam imformálva pihent valaki, én pedig nem akartam zavarni. A társalgó környékén csendes volt minden, így belestem. Nem láttam senkit, így be is léptem, és becsuktam magunk után az ajtót. Elgondolkozó képpel álltam meg az ablak közelében, és lassan előszedtem a tokból a hangszert. Storm kíváncsi tekintetétől kísérve pár pillanatig töprengtem, majd halkan, hogy lehetőleg ne hallják kint, belekezdtem egy ír dallba. Rég volt már alkalmam zenélni, így most ki is használtam az alkalmat, bár figyeltem rá, hogy ne verjem fel a házat. Nem akartam nagy dobra verni a dolgot, már az önbizalomhiányom miatt sem. Teljesen elmerültem a dallamban, kicsit lassabb, szomorkásabb volt, és teljesen át tudtam érezni. Nem töprengtem a hangokon, maguktól jöttek, nem is tudom, milyen rég ismertem már ezt a művet. Néha lenéztem stormra, aki nem messze tőllem ült, és hol az ajtót, hol engem figyelt. |
Boldog mosollyal figyeltem, ahogy mindenki egyesével üdvözli húgomat. Annyira jó volt végre érzékelni, hogy ebben az életformában is lehet vidámnak lenni. Úgy éreztem, azzal, hogy Mea idetalált minden meg fog változni, vagy már meg is változott? Jó kérdés, de a választ nem tudtam. Miután mindenki, vagyis majdnem mindenki, de már sokan felköszöntötték őt, én is hozzá léptem.
- Rájöttem, hogy, ha a múltban el is követtem egy orbitális ostobaságot, még félig helyrehozhatom, és, ha netán ismét külön kellene vállnunk, akkor semm szakadunk majd el egymástól teljesen. Ez csak előleg. Boldog születésnapot. - Léptem mögé, s finom mozdulattal a nyakába akasztottam egy piciny amulettet, mely két kezet, közöttük pedig egy szívet ábrázolt. Majd elé siettem, s felmutattam az amulett másik felét, ami a nyakamban függött, elrejtve a blúzom alatt, pont összeillett a kettő. Nem hittem, hogy a szimbólumot magyaráznom kéne, tudta ő, mit jelent. - A többivel a végére maradok. - Mosolyodtam el titokzatosan, majd hátrébb húzódtam, hogy kibontakozhasson a többiek társaságában. |
Nem. Még mindig nem hittem el. Az elsőként nyakamba boruló Milliet mosolyogva fogadtam, és meghatottan bontottam ki az ajándékot. -Óóó, ezt te csináltad? -Kérdeztem lelkendezve. -Nanáá, hogy hordani fogom! -Biztosítottam vigyorogva, majd a következő érkezőhöz, a bátyjához fordultam. -Nem, nem zavar. -Nevettem fel. -Köszönöm szépen. -Néztem rá, és egyre jobban kezdtek meghatni az ajándékokkal, és eddig mindegyik tetszett. Alig ismertük még egymást, és képesek voltak nekem összeszervezni ezt az egészet. Anyjira hihetetlen volt. -Oh, nyugottan tegyél be valamit. -Bólintottam, majd elnevettem magam. -De, szerintem énekelhetsz is. -Tettem hozzá csak azért is, hogy bosszantsam azokat, akik nemakarták. Még mindig döbbenten megálltam egy helyben, és körbepillantottam. EGyre inkább kezdtem örülni, hogy rátaláltam erre a helyre. |
 Amikor megjött Mea hangosan köszöntöttem és odarohantam hozzá.. -Boldog szülinapot- aztán átöleltem a lányt és ogaadtam az ajándékát. -Hát igen, te már vén banya vagy..- tettem hozzá, és kíváncsi voltam mit szól majd a pulcsihoz, amit neki kötöttem. nagyon aranyosan festhet rajta, direkt hozzá illőt készítettem. -Remélem örülsz, de ha nem akkor is hordanod kell és kész.- mosolyogtam még mindig, aztán újból átöleltem. Áhh nem, nem vagyok dilis. Aztán odamentem az ismeretlen fiúhoz, aki tegnap érkezhetett.. kicsit külön vonult a tásaságtól, így próbáltam behurcolni.. nem szabadulhat. -Szia, Millie vagyok, üdv a kis családunkban- köszöntöttem, aztán vártam, hogy mondjon valamit magáról. -Ne rakjak be egy kis zenét, tudom, hogy szeretitek hallani a hangomat, ahogyan éneklek rá- vigyorodtam, bár most nem ált szándékomban énekelni, csak viccelődtem.
 Amikor megérkezett Mea feláltam, és megvártam amíg a csajok végig köszöntik. Aztán odamentem én is hozzá.. -Szia, boldog szülinapot. Adok puszit, ha nem zavar a borostás arcom, kicsit szúrok- mosolyogtam a lányra. Hát igen sokan panaszkodnak érte, mint például Millie. Odaadtam az ajándékom, igazából nehéz volt megtalálni a megfelelőt számára, de végül egy nyaklánc mellet döntöttem, amit ha engedett felis adtam rá, aztán megölelgettem. -Benne vagyok a zenében, de inkább mellőzd azt a csodálatos hangodat- mondtam röhgöve a hugomnak. Azzal beraktam az egyik kedvenc lemezemet, ami elég pörgős volt, de nem hangosítottam fel annyira. |
Eddig sem volt rossz kedvem, de egyre csak jobb kerekedett. Sorban, vidáman üdvözöltem az érkezőket, ez Millie belépőjére főleg jellemző volt, mert ahogy megláttam pizsiben, kitört belőlem a nevetés.
- Jó reggelt. Nem rossz. - Kuncogtam még mindig, egyszerűen nagyszerű volt, s úgy látszott, ő sem jött zavarba az egésztől. Gyorsan el is ment átöltözni, hát mindjárt szebben festett. Utána egy új fiú érkezett, aki elsőre valahogy nagyon ne mtűnt szinpatikusnak, már azért sem, mert külön vonult tőlünk, ráadásul feltűnően bámult minket. Egyszer összeakadt vele a pillantásom, s amíg nem nézett félre, én sem tettem, halál nyugodtan néztem farkasszemet vele. Aztán megjött Leah, úgyhogy ő ki is billentett ebből az állapotomból. Mosolyogva ölelgettem meg én is.
- Szia. - Köszöntöttem vidáman, mielőtt a többieket is üdvözölte volna. Millie bátyjának is biccentettem, de már tűkön ültem, hol a fenébe van a húgom. Mert az az idő, amíg távol volt nálam már rég kimerítette a pár perc fogalmát. De aztán megjelent az ajtóban, nekem pedig úgy kellett visszafolytanom a nevetést, közben pedig az ujjaimon szépen visszaszámoltam a többieknek, s, remélhetőleg kapcsoltak és kórusban felhangzott a Boldogszülinapot! jókívánság. Aztán már nem bírtam, s ismét nevetni kezdtem, főleg, mikor Mea odaszaladt hozzám. Most a kacagástól folytak a könnyeim.
- Óh, még szép, hogy számolunk! - Ölelgettem meg én is, miközben a fülébe súgtam a mondatot, aztán vártam, hogy hadd élvezze ki a hatást. Ha tudná, mit mondtam neki most, hajjaj. Fog ő még hátast dobni. Ami az ajándékozást illette, én mindenképp a végére szerettem volna maradni. Körbehordoztam tekintetem a társaságon, de fél szemmel továbbra is Mea-t figyeltem, aki utánam Adelice-nek mondott köszönetet. Jónak ígérkezett a buli. |
Nagyon jól telt eddig a nap, és mosolyogva bólintottam rá, hogy menyjünk le a társalgóba. Jó lett volna a többbiekkel egy kicsit jobban megismerkedni, így Arionnal követtem őket. Az ajtóban viszont lefagytam. Teljesen sokkot kaptam, egyáltalán nem számítottam semmi ilyesmire. És egyáltalán honnan tudják? Futott át az agyamon, bár a döbbentség mellett csoda, hogy gondolkozni tudtam. Nem akartam ilyen sok ember elött lejátszani a Mea sokkot kapott jelenetet, elég hogy Adelice látott már egy ilyet, így gyorsan átszeltem a termet, és először nővéremet öleltem meg. -Ugye tudod, hogy ezért még számolunk? Kérdeztem úgy, hogy csak ő hallja, majd Adelicehoz léptem. -Nagyon köszönöm! Öleltem meg őt is, de többre már nem futotta, teljesen sikerült meglepniük. Az, hogy szülinapom van, is csak akkor tudatosult bennem, mikor Maire reggel megemlítette, és hogy mikor leptek meg utoljára ilyen alkalomból, azt fel sem tudtam volna idézni. Vagy lehet, hogy igen, de nem akartam olyan emlékeket, amik esetleg fájtak volna. Hihetetlenűl aranyos volt tőllük, hogy ilyen kis ismeretség után ezt így összeszervezték nekem, így csak álltam, teljesen lefagyva. At sem tudtam, kihez forduljak, és hogy egyáltalán mit mondjak, így ott áltam továbbra is Adelice mellett, és egy hang sem jött ki a torkomon. Én már azon meglepődtem, hogy az elöbbi pár mondatot sikerült kipréselnem magamból, de most tényleg felmondta nállama hangom a szolgálatot, és kezdett úgy tűnni, hogy az agyam is, mivel továbbra is csendben, és mozdulatlanúl álltam. Késsz, végem van.
Arion:
Storm regel már leimformált a dolgokról, így izgatottan vártam a délutánt, majd mikor elindultunk végre a társalgóba vidáman követtem őket. Az ajtótól nemmessze telepedtem le, és boldogan figyeltem, ahogy Mea meglepődik. Jó volt látni, hogy így örül. Tudtam, hogy Maire már alapjában nagy meglepetés volt neki, de most méginkább meglepték, ami úgy néz ki jót tett védencemnek. |
Utáltam zajra felkelni, ahogyan ma is tettem. Későn feküdtem le, mivel nem tudtam sokat aludni. Kócos hajjal, kicsit borostásan indultam le a társalgóba, ahol már majdnem mindenki ott volt.-Jó reggelt mindenkinek..- köszöntem, aztán megölelgettem a hugicámat. Persze én sem felejtettem el Mea szülinapját, de valahogy most kihúztam magam a díszítésből.Nem voltam az a kreatív, sürgő-forgó fiú, így amikor csináltam magamnak egy kis kávét leültem Mike mellé. Még nem nagyon ismertem, tegnap láttam először, így gondoltam új lehet, de iszonyúan örültem neki. -Végre akad egy kis pasi társaságom is.. bár nem mondom, hogy rosz ez a sok csaj körülöttem- vigyorodtam el. -Ismersz itt valakit?- kérdeztem kíváncsian. -Amúgy én Millienek vagyok a bátyja..Liam- mutatkoztam be, miközben végig néztem a társaságon.. |
 Leah mint minden nap, ma is korán kelt, köszönhető ez annka, hogy egyáltalán nem aludt az éjjel csak talán egy órát. De ez sosem hátráltatta, már megszokta a rémálmokat. A mai nap pedig különleges volt, egy szülinapot ünnepeltek és bár Leah inkább szerette hátrábbról figyelni az eseményeket, úgy döntött ma ő is eljön a kis összejövetelre. Egyszerű ruhát viselt, mivel eleve nem voltak elegáns ruhái, de azért próbált nem úgy felöltözni mintha hétköznap lenne. Vörös haját kifésülte, már amennyire tudta és félénk mosolyt varázsolt az arcára a smink helyett. Na, nem mintha valaha is sminkelte volna magát. Mikor leérkezett a társalgóba rögtön kiszúrta, hogy az ünnepelt még nincs itt.
- Maire, Adelice. - sietett oda hozzájuk és mindkettejüket megölelte. Nyugodtan vette tudomásul, hogy most nincs meg az a szokásos feszült légkör közöttük. Mintha a mai napra kicsit felengedtek volna. Leah az egyik lány válla fölött meglátta közeledni Ehant aki mint mindig most is tiszteletparancsoló volt a hatalmas lépteivel. Éppen, hogy odaérkezett hozzájuk Leah társa, nem sokkal azután Millie is megjelent akit Leah szintén vidáman köszöntött. De valami mégis szemet szúrt neki. Mégpedig a srác a sarokban, aki olyan furcsa nézéssel mustrálta őt és barátnőit. Csak képzelődöm, biztosan csak egy újonc. Csóválta meg fejét, és aztán újra a többiekre figyelt. |
 Az újak sorát erősitve érkeztem meg tegnapelőtt este, igy nem sok mindenkit ismertem eddig, csupán Adelice-el beszéltem párszor,na meg Blood-al. De mindegy, most valami szülinapi herce-hurca lesz vagy tudom is én mi. És ha jól tudom valami csajnak lesz a szülinapja, amin én leszek az egyetlen fiú. Ez egy csaj birodalom,de ők nem uralkodhatnak felettem. Láttam magam előtt a jövendőbeli Mike háremjének tagjait. Elvigyorodtam, kerestem a szekrényben valami normálisabb cuccot, ami végül egy fekete zokni pár, egy sötét farmer nadrág,amit még a Lélek invázió előtt szereztem be és egy sötétzöld póló. Cipőt nem vettem fel, minek az?! Feleslegesnek tartom a házban. Igy lesiettem a lépcsőn, és a társalgó felé vettem az irányt. A csajok már ott vártak, azonnal kiszúrtam magamnak egy vörös hajú csajt, na meg az a sok farkas... Beléptem a társalgó ajtaján, elég sötét volt de nem zavart. Csupán köszöntem nekik,majd leültem egy fotelbe. Elég ha később megtudják ki is vagyok én valójában, nem kell rögtön elmondani senkinek,hogy egy perverz disznó vagyok. Vigyorogva vártam a szülinapost. És én nem is hoztam ajándékot... Na mindegy,remélem Blood hozott valamit... az én nevemben is...
Blood:
Mike után siettem a társalgóba,egy kis kosárral a számban,ami tele volt almával és egy kis fa dobozkával,amiben egy karkötő lapult. Még szerencse,hogy Mike minden következő csajának előre vett ajándékot,még két évvel ezelőtt. Sok féle ajándék hever máig is a táskájában, arany-ezüst láncok, karkötők, függők és egyéb dolgok a szeretőknek. A számban lévő kosarat letettem Mike lábához és körülnéztem a sötétben. Megpillantottam egy csinos kis nőstény farkast,akivel a jövőben majd valószinüleg közelebb is megismerkedek... :D |
Elég későn keltem, a többiek zajára csattantam ki az ágyból.. Aztán szitkozódva vettem tudomást arról, hogy kicsit elaludtam és nem köszönthettem korán az én Meamat. Így sietve a társalgóba igyekeztem az ajándékommal, hogy le ne maradjak semmiről. Még pizsamában voltam, hajam is nagyon kócos volt, de ebben a pillanatban nem törődtem vele.. meg hát, láttak már otthoni szerkóban amúgy is. -Jó reggelt mindenkinek.. ugye még nem késtem le semmiről? Ajj pedig direkt korán akartam kelni, hogy segítsek..- szomorkodtam. Szerencsére nem én voltam az egyetlen aki hiányzott, így megigazítottam gyorsan a hajamat és körülnéztem, vajon mit is csinálhatnék. -Bár először talán felkéne öltöznöm normálisan- röhögtem el magam, mivel mindenki emberien festett rajtam kívül. -Egy pillanat és itt vagyok- azzal átrohantam a szobámba, gyorsan felvettem valami göncöt és újból köztük is voltam. -Pfúú azért jól kidíszítettétek a házat, nagyon tetszik- dicsértem meg őket, miközben elmosolyodtam. Az én kis farkasom is jelen volt ,így vetettem rá egy fejcsóváló pillantást, amiért ő sem ébresztett fel. |
Én már reggel óta nem bírtam magammal, s ezt legfőképp Storm vette észre, aki többször is megjegyezte, hogy visszafoghatnám egy kicsit magam. Minden nap hiperaktív voltam, de ma különösen. Előre sajnáltam már az egész bagázst, de főleg védőmet, aki azonban látszólag jól viselte a dolgot. Persze megköszöntöttem húgomat már reggel, bár az ajándékozással természetesen még vártam, arra is megvolt már a magam terve. Akkor is alig tudtam visszafolytani az újabb könnyeimet. Pedig fáradtnak és érzelgősnek kellett volna lennem a tegnapi nap után, fogalmam sincs, fent a szobánkban még meddig beszélgettünk, csak egyet tudtam, sokáig. Igen, közös szobát kaptunk, amiért Adelice-nek tartoztam hálával, most már tényleg 180 fokos fordulatot vett a véleményem vele kapcsolatban. De még vártam az alkalmas pillanatra, mikor beszélhetnék vele. A délelőtt a szokásosnál is jobban telt, és ezt azt hiszem, Mea jelenlétének köszönhettem. Az ebédidő is elszállt már, én pedig egy pár perc múlva gyere le a társalgóba, be kéne mutatkoznod a többieknek üggyel csaltam le Mea-t a meglepetés buli helyszínére. Szegény, mekkora szívbajt fog kapni! De úgy gondoltam, a tegnapi után már el tudja viselni ezt is. Én előresiettem, Storm-mal az oldalamon. Mikor beléptem pislognom kellett a félhomájban, s ahogy körülnéztem, először alig tudtam megszólalni.
- Wow. Nagyon hangulatos lett. Köszönöm a sok segítséget. - Mosolyogtam Adelice-re, miközben üdvözlésképp biccentettem neki, majd a vele szemben lévő fotelben foglaltam helyet. - Bevallom őszintén, kicsit ideges vagyok. - Jelentettem ki lassan, igaz tartottunk már szülinapi bulit a húgomnak nem is egyszer, de ez akkor is más volt, nagyo nmás.
Storm:
Maire egy igazi hangulatember. De tényleg. Tegnap este még a könnyeit hullatta, ma meg, mint akit le sem lehet állítani. De végre újra önmaga volt, igazán, Mea jelenléte ezen nagyon sokat dobott. A negatív megjegyzéseim csak abból származtak, hogy még szoknom kellett ezt, de bevallom, tetszett védencem igazi énje. Főleg, hogy mit meg nem tett a húgáért, látszott, hogy nagyon szeretné helyre hozni a hibáját, ami tényleg nagy ostobaság volt. Örültem, hogy sikerült ezt beláttatnom vele, jó volt, hogy azt érezhetem, hasznos vagyok számára. Lekocogtunk hát délután a társalgóba, ahol várt már minket Adelice. Még nekem is tetszett a hely, nem volt túl giccses, olyan szolíd, mégis gyönyörű, ez a stílus pedig tökéletesen illett Mea-hoz. Mikor Maire leült Adelice-szel szemben, én a fotel mellé heveredtem, ahol nem voltam útban, mégis beláttam az egész helyiséget. Szerettem tudni, mi történik körülöttem, no, meg azért mégis csak fontos eseményről van szó most. |
Reggel felkeltem és megfőztem a második adag őzpörköltet és még főztem egy kis gombaragut is és mivel Mea ma önnepelte szülinapját sütöttem egy tortát is, ami nem túl nagy és sajnos gyertyát sem tudtam szerezni a tetejére....sajnos. Na de ez van. Most dél van, az ebéden már túl vagyunk és mivel itt, az erdő közepén elég sötét van már most eldöntöttem, hogy megtartjuk a lány buliját, ezért elővettem a jól eldugott tortát a pincéből és kanapé és a kandalló közötti kis asztalkára helyeztem,majd leültem a kanapéra,körbenéztem és minden rendben volt. A virágszirmokból összevart "Boldog szülinapot!" felirat a mennyezeten lógott,az ajándékom pedig abban a kis táskában lapult amit Forestnek adtam,hogy vigye fel a szobámban. Amikor körülnéztem megpillantottam a fehér-fekete baglyomat,ami szerencsére magával hozta az ajándékot is. A bagoly a vállamra szállt, miután az ajándékot letette mellém. Vártuk a többieket. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leah mint minden nap, ma is korán kelt, köszönhető ez annka, hogy egyáltalán nem aludt az éjjel csak talán egy órát. De ez sosem hátráltatta, már megszokta a rémálmokat. A mai nap pedig különleges volt, egy szülinapot ünnepeltek és bár Leah inkább szerette hátrábbról figyelni az eseményeket, úgy döntött ma ő is eljön a kis összejövetelre. Egyszerű ruhát viselt, mivel eleve nem voltak elegáns ruhái, de azért próbált nem úgy felöltözni mintha hétköznap lenne. Vörös haját kifésülte, már amennyire tudta és félénk mosolyt varázsolt az arcára a smink helyett. Na, nem mintha valaha is sminkelte volna magát. Mikor leérkezett a társalgóba rögtön kiszúrta, hogy az ünnepelt még nincs itt. 
Az újak sorát erősitve érkeztem meg tegnapelőtt este, igy nem sok mindenkit ismertem eddig, csupán Adelice-el beszéltem párszor,na meg Blood-al. De mindegy, most valami szülinapi herce-hurca lesz vagy tudom is én mi. És ha jól tudom valami csajnak lesz a szülinapja, amin én leszek az egyetlen fiú. Ez egy csaj birodalom,de ők nem uralkodhatnak felettem. Láttam magam előtt a jövendőbeli Mike háremjének tagjait. Elvigyorodtam, kerestem a szekrényben valami normálisabb cuccot, ami végül egy fekete zokni pár, egy sötét farmer nadrág,amit még a Lélek invázió előtt szereztem be és egy sötétzöld póló. Cipőt nem vettem fel, minek az?! Feleslegesnek tartom a házban. Igy lesiettem a lépcsőn, és a társalgó felé vettem az irányt. A csajok már ott vártak, azonnal kiszúrtam magamnak egy vörös hajú csajt, na meg az a sok farkas... Beléptem a társalgó ajtaján, elég sötét volt de nem zavart. Csupán köszöntem nekik,majd leültem egy fotelbe. Elég ha később megtudják ki is vagyok én valójában, nem kell rögtön elmondani senkinek,hogy egy perverz disznó vagyok. Vigyorogva vártam a szülinapost. És én nem is hoztam ajándékot... Na mindegy,remélem Blood hozott valamit... az én nevemben is...
