|
Témaindító hozzászólás
|
2013.05.25. 20:42 - |
 |
[12-1]
Nem. Nem hideg. - mosolyogtam rá. - Jaj ne már olyan muris. Oksa akor örködj. - csalódott voltam, hogy nem jön. - Pedig olyan jó.
Fölhúztam nadrágomat és a folyó közepe felé lépkedtem ott találtam egy nagyobb követ arra ültem.
- És egyépként hol jártál mielött ide jöttél? - néztem rá. - Megfognád? - kérdeztem és felényújtottam a kardomat. |
- Akkor egyetértünk. - Mosolyodtam el, majd kis idő múlva ismét sikerült elkomorodnom. Tényleg aggasztó volt a helyzet, nem is kicsit. Felnéztem az égre, ahol most bárányfelhők úsztak lassan, komótosan. Mintha azok sem bírnák elviselni a terhet, amit rájuk róttak. Aztán Bo hangja kizökkentett a gondolkodásból, s ráemeltem tekintetem.
- Nem is tudom... Kicsit hideg van, nem? És, ha valami bajunk lesz, gyógyszert sem tudnánk szerezni. - Bizonytalanodtam el. Én inkább nem kockáztattam, s a parton maradtam, de nem volt kifogásom ellene, ha Bo fürödni szeretne, hát tegye nyugodtan. - Én addig majd őrködöm. - mosolyodtam el. |
- Persze én is igy vagyok ezzel úúúgy utálom az álandó bezártságot! Néha már azt hiszem, megdöglök a négy fal között. - mosolyogtam rá. - Stormék jól el vannak ahogy látom. Hirtelen ötlettől vezérelve levettem a cipőmet és bele léptem a folyóba. - Kellemes nem jösz? - kérdeztem. |
A válaszát hallva először csak sóhajtottam, majd megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, s miután ez sikerült, már válaszolni is tudtam:
- Igen, elég gyakran. Tudod, nem bírom nagyon a bezártságot, nagyon nem vagyok hozzászokva. Mielőtt minden rosszra fordult, alig töltöttem időt a négy fal között, és, hogy őszinte legyek, nagyon megvisel. Ezért igyekszem a legtöbbet feltűnésmentesen a szabadban tartózkodni. De gondolom te is így vagy ezzel. - Tettem hozzá a végét már sokkal hallkabban. Tudtam, hogy Bo-val beszélhetek őszintén, így ezt meg is tettem. Kicsit sikerült a gondolataimba merülni, így nem nagyon figyeltem a lányra pár másodpercig, de reméltem, azt azért meghallom, ha válaszol. |
Maire nem késett a válaszal. Nem lepődtem meg azon amit mondott nekem is a farkasom mutatta meg ezt a helyet.
Láttam rajta, hogy nem tud mit kérdezni igy helyette én kérdeztem.
- Maire te gyakran jársz az erdőben Stormal? - hirtelen csak ez jutott eszembe. |
Látszólag Moon és Storm is nagyon jól elvoltak, ahogy én is elnézelődtem Bo mellett ücsörögve, míg meg nem szólalt.
- Jó kis hely erre, tényleg. Igazából nekem Storm mutatta meg. - Pillantottam az említettre. - Elég régóta élek itt, mégis most látom először. - Gondolkodtam el. - Pedig elég feltűnő. Csak hát nem nagyon lehet kint észrevenni. - Tűnődtem el. Aztán ismét csendben maradtam, nem tudtam, mit kérdezzek hirtelen. |
Bírtam Mairet és Stormot ahogy Moon is kedvelte öket. Örültem, hogy van emberi társaságom ezen a szép helyen.
Maire egy ideig állt majd oda jött hozzám és Storm pedig Moonhoz. Bár hamar eszembe jutott, hogy ha öt sem vettem észre akkor mást sem fogok de hamar elvetetem ezt a felvetést.
Megjegyzését a hely szépségéről egy bólintással komentáltam.
A kérdésére pedig hamar válaszoltam.
- Órák óta. Mindig ide járok ha pihenni akkarok. Ez a hely megnyugtat. És téged mi hozott ide? - kérdeztem moslyogva. |
Még elmerültem pár másodpercig a vízesés látványában, így kissé késve érkezett a válaszom.
- De, szívesen csatlakozom. - Mosolyodtam el, majd odasétáltam Bo mellé, s végül leültem. Közben Storm-ot néztem, aki moon-hoz sietett, hogy üdvözölje a nem sokkal messzebb üldögélő farkast. Elszakítottam tekintetem védőmről, s pillantásom ismét a vízre tévedt.
- Olyan szép itt. - Jegyeztem meg hallkan, majd sóhajtottam. Bizonyos, hogy kísérőm remekül eltalálta, hol tudnék kikapcsolódni egy kicsit. És még Bo társasága semzavart, sőt, ellenkezőleg.
- Régóta itt vagytok? - Fordultam a lány felé, miután kiélveztem a pár percnyi meghitt hangulatot. Miközben a válaszára vártam,, tekintetem néha a fehér-világosszürke farkas párosra tévedt. |
Annyira elmerültem ujfent a gondolataimban hogy észre sem vettem a közeledö Mairet és Stormot csak amikor Moon figyelmeztetett.
- Szia! Nem ülsz le mellém kelemes itt!- szóltam és a partra mutatam. |
A Bel-lel való beszélgetésem után még mindig nem akaródzott visszamenni a Menedékházba. Sok dolgot mondott a lány, amit újfent át kellett gondolnom. Miután elköszöntünk tőle és Najlaa-tól elindultunk az erdő sűrűje felé, s lassan kívül értünk a lány és védője hallótávolságán.
- Én tudok egy helyet, ahol, ha szerencséd van tudsz gondolkodni. - Szólalt meg Storm, mire kissé összerezzentem, de hálásan néztem rá. Kezemet a farkas hátára helyeztem, s úgy haladtunk tovább. Csendben voltam, az agyamban cikázó gondolatok teljesen lekötöttek. Bandukoltunk tovább, s volt, hogy Storm-nak kellett figyelmeztetnie az esetleges akadályokra, mert annyira elelmélkedtem. Aztán egy furcsa hangra lettem figyelmes, s megálltam.
- Mi ez a furcsa hang? - Kérdeztem a farkast.
- Majd meglátod. - Felelte amaz, mire csak a szememet forgattam, de azért követtem védőmet, aki biztos léptekkel haladt a nem épp egyenletesnek nevezhető erdei talajon. Többször majdnem fel is buktam, de Storm támaszul szolgált, s mindig elém állt, hogy rá essek. Azt hiszem, csekély súlyom nem jelentett volna neki túlságosan megterhelő gondot. Kíváncsian kukucskáltam ki a fák közül, s hamarosan ki is értünk, én pedig megdöbbentem. Hogyhogy nem tudtam eddig, hogy van itt egy vízesés? Annyira meglepődtem, hogy eleinte nem is vettem észre a parton ücsörgő lányt, csak mikor Storm felhívta rá a figyelmem.
- Oh, szia. - Mosolyogtam Bo-ra. Ennyit arról, hogy egyedül leszek. De örültem a társaságnak. |
(Javitott változatt.)
Már sokszor jártom itt de csak most gondolkodtam el mennyire feltünő vagyok a festett hajammal és a hátamon a kardommal. Eddig soha nem gondoltam a veszélyekre amik a kis kiruccanásaimmal jártak. Azt sem tudom miért csak most jutott eszembe, de eszembe jutott és ezzel vagy öt percig nem a viz csobogágását figyeltem ami mindig megnyugtatott.
Mikor végre feleszméltem már majdnem bele csúsztam a vizbe.
Ilyen ügyetlen is csak én lehetek!-filoztam. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
